Már, Még Nem

Írta: David Strain

Mielőtt elkezdenénk, hadd kívánjak ismét minden édesanyának a gyülekezetben nagyon boldog Anyák Napját. Amikor a családok alatt annyi nyomás nehezedik a mi kultúránkban, az édesanya hivatása önfeláldozást, bátorságot és kitartást követel. Jogos, hogy ünnepeljük azt a nagy ajándékot, amilyen mindannyian vagytok a családjainknak és az egyházunknak. Nagyon hálásak vagyunk nektek. Lehetséges, hogy ma látogatóba érkeztél hozzánk, hogy a családoddal együtt ünnepelj a hétvégén. És ha ez igaz, akkor különösen örülünk, hogy üdvözölhetünk téged. Ahogy korábban mondtam, jó házigazdák szeretnénk lenni, ezért ha bármiben tudunk neked segíteni, kérlek, tudasd velünk, hogyan tehetjük ezt.

A legtöbbünk ma ünnepel; vannak, akiknek ma fájdalmas és szomorú ez a nap. Néhányunk gyászolja egy gyermek vagy egy édesanya elvesztését. Néhányunk régóta vágyik szülővé válni, de nem lehetett saját gyermeke. Ezért néhányunk számára az Anyák Napja ma nehéz. Hadd mondjam el egyszerűen, ha ez rád vonatkozik, hogy szeretünk téged, érted imádkozunk, és különösen ma imádkozunk, hogy az Úr vigasztalja a szívedet.

Ha új vagy az Első Presbiteriánus Egyházban, észrevetted, hogy az igehirdetésünk szokásos mintája az, hogy a Bibliai szöveget nagy részletekben, szakaszról szakaszra, versről versre dolgozzuk fel. Ezt azért tesszük, mert alávetni akarjuk magunkat a Biblia tekintélyének, és nem pedig válogatni, ahogy tetszik. És mivel a Pál apostol 1 Korinthushoz írt levelén dolgozunk keresztül, ma reggel eljutottunk az 1 Korinthus 4. fejezetéhez, a 8. versétől a fejezet végéig. Kérlek, most vegyél egy példányt a Szentírásból a padsorokban előtted, és fordíts velem; 954. oldal a gyülekezeti Bibliákban. 1 Korinthus 4. fejezet 8. versétől a fejezet végéig.

Antes de ler, engedjétek meg, hogy egy kicsit emlékeztesselek benneteket, hogy eddig hova jutottunk Pál levelében. A korinthusi gyülekezetek a széthúzásba, ítélkezésbe és megosztottságba süllyedtek, és ezt a büszkeség bűne hajtotta és táplálta. Saját magukkal dicsekedtek. És Pál azért ír a korinthusiaknak, hogy ezeket a kérdéseket kezelje. És ez foglalkoztatta a figyelmét valójában az 1. fejezet második felétől kezdve eddig. És amikor a 4. fejezet utolsó részét tekintjük, látjuk, hogy Pál befejezi a korinthusiaknál tapasztalt büszkeségről, megosztottságról és ítélkezésről szóló tárgyalását. Két héttel ezelőtt kezdtük el a 4. fejezetet vizsgálni. Az 1-5. versekben láttuk, hogy tanít bennünket, vagy Pál tanít bennünket arra, hogyan kezeljük a büszkeséget és az ítélkezést, amikor mások előítéleteinek áldozatai vagyunk, amikor ítélkeznek ellenünk. Az 6. és 7. versekben pedig láttuk legutóbb, hogy Pál segít nekünk kezelni a büszkeséget és az ítélkezést, valamint a megosztottságot, amelyet okozhat, amikor azt a büszkeséget saját szívünkben találjuk és ott fészkel.

Most pedig reggel Pál két utolsó megjegyzést tesz a korinthusiak büszkeségéről és megosztottságáról. A 8-13. versekben a korinthusiak hibás elvárásaival foglalkozik; hibás elvárásaikkal. Aztán a 14-21. versekben egy záró családi exhortációt ad. Hibás elvárások és családi exhortáció. Ez a két nagy téma, a főcím, amely alatt Pál tanítását tekintjük majd – hibás elvárások és családi exhortáció. Mielőtt azonban figyelmünket a Isten Igéjének olvasására és hirdetésére fordítjuk, kérlek, hogy egy pillanatra megálljunk és kérjük Istent, hogy segítsen nekünk, miközben imádkozunk. Imádkoznátok velem?

Atyánk, szeretünk Téged, és éhezünk, szomjazunk az igazság után. Emlékezünk Megváltónk ígéretére, hogy akik éheznek és szomjaznak az igazság után, azok jóllaknak. És úgy, mint gyermekeid, eljönve imádkozunk, hogy Te teljesítsd be ezt az ígéretet tapasztalatunkban ezen a reggelen. És a Szentlélek munkája által tápláld szívünket Szent Igéd által, Jézusért. Ámen.

1 Korinthus 4. fejezetének 8. verse. Ez az Mindenható Isten Igéje:

Már mindent megkaptatok! Már gazdagok lettetek! Nélkülünk királyokká lettetek! Bárcsak uralkodnátok, hogy mi is osztozhassunk uralkodásotokban! Azt gondolom ugyanis, hogy Isten apostolokat mint utolsókat mindenki után, mint halálra ítélt embereket állított ki, mert mi lettünk a világ, az angyalok és az emberek szemében látványosság. A Krisztusért bolondok vagyunk, ti pedig Krisztusban bölcsek. Mi gyengék vagyunk, ti pedig erősek. Ti dicsőségben részesültök, mi pedig megvetésben. Az idei óráig éhezünk és szomjazunk, szegényesen öltözködünk, és vernek, és nincstelenségben vagyunk, és munkálkodunk, saját kezünkkel dolgozunk. Amikor szidalmaznak minket, áldunk; amikor üldöznek minket, eltűrjük; amikor rágalmaznak minket, kérlelünk. Olyanná lettünk és vagyunk, mint a világ szemete, mindennek a hulladéka.

Nem azért írom ezeket a dolgokat, hogy szégyenbe hozzam, hanem hogy intsem titeket, mint szeretett gyermekeimet. Mert bár van számtalan vezetőtök a Krisztusban, de sok apátok nincs. Mert én lettem a ti apátok a Krisztus Jézusban az evangélium által. Ezért kérem, legyetek utánam imitátorok. Ezért küldtem hozzátok Timóteust, az én szeretett és hű gyermekemet az Úrban, hogy emlékeztessen titeket az én útjaimra a Krisztusban, ahogy tanítom őket mindenhol minden gyülekezetben. Néhányan pedig arrogánsak, mintha nem jönnék hozzátok. De hamarosan eljövök hozzátok, ha az Úr akarja, és megtudom, nem ezeknek az arrogáns embereknek a beszédét, hanem a hatalmát. Mert az Isten ország nem a beszédből áll, hanem a hatalomból. Mit kívántok? Szabad-e úgy jönnöm hozzátok, mint egy bottal, vagy pedig szeretettel és szelídség szellemével?

Ámen, és hálát adunk Istennek, hogy szólt hozzánk az Ő szent Igéjében.

Hibás elvárások

Ahogy akkor mondtam, az első dolog, amit itt szeretnék, hogy lássatok, az Pál reakciója a korinthusiak hibás elvárásaival szemben. Hibás elvárásaik voltak a keresztény életről. Amikor alkalmanként előfordul, hogy házasság előtti tanácsadást végzek, beszélni fogok a párokkal azokról a négy törésvonalról, amelyek általában minden házasságon keresztülfutnak. Majdnem minden vita, amit valaha is folytatni fogtok, kapcsolatban áll majd valamelyikükkel. Készen vagy? Érdekel, hogy kitaláljátok-e őket. Négy törésvonal – pénz, szex, apósok és gyerekek. A négy törésvonal. Tudom, hogy a legtöbbeteknek vitái vannak mindezekről a dolgokról. Mindannyiunknak szoktak. A legtöbb frusztrációnk és problémánk a házasságban valamelyikhez kapcsolódik. És az oka annak, hogy ezek gyakran súrlódások forrásai, összefügg valami mással, ami mindegyikükön keresztülfut, és ami miatt annyira problematikusak. És ez a hibás elvárások. Túl sokat várunk el. Valóságtalanok vagyunk arról, hogyan lesznek a dolgok, vagy valóságtalanok vagyunk a házastársunk igényeiről vagy saját képességeinkről. Mindenféle feltételezéseket teszünk, amelyeket nem kommunikálunk vagy nem tárgyalunk megfelelően. És így a hibás elvárásaink a pénzt, a szexet, az apósokat és a gyerekeket nem a házasságunkban való öröm és erő forrásává teszik, hanem gyakran feszültség és súrlódás forrásává. A hibás elvárások szinte bármiből el tudják lopni az örömöt. És ha nem vigyázunk, a hibás elvárások akár a kapcsolatokat is meg tudják törni.

Ez volt a helyzet a korinthusi gyülekezetekben is – a hibás elvárások elkezdtek repeszteni a kapcsolatokat és előidézni a megosztottságot. Rossz elvárásaik voltak a keresztény élet természetéről. Nézzük meg velem a 8-13. verseket. Ezek azok a dolgok, amelyeket a korinthusiak magukról mondtak. Pál visszatükrözi olvasóinak ezeket a dolgokat, nem kis mennyiségű maró iróniával, sőt szarkazmusszal. Látjátok ezt a szakaszban? Nézzük az 8. verset. Azt mondja: „Már mindent megkaptatok, amire szükségtek van! Már gazdagok lettetek! Királyokká lettetek!” Ezt úgy is fordíthatjuk: „Elkezdtetek uralkodni!” Azt mondja: „Olyan lenne, mintha már uralkodnátok, én pedig uralkodhatnék veletek. Úgy gondoljátok, hogy a jövőbeli dicsőségek már teljes mértékben megérkeztek hozzátok. Ha csak igaz lenne!” – mondja Pál. Vagy nézzünk le az 10. versre. „Okosak vagytok Krisztusban. Erősek vagytok. Tiszteltetek.” Így látták magukat a korinthusiak. Emlékeztek, hogy dicsekedtek a lelki felsőbbrendűségükkel. Dicsekedtek a természetfeletti ajándékaikkal, ahogy majd látjuk, ahogy a levél kibontakozik. Dicsekedtek a különleges bölcsességükkel és belátásukkal. Hiszen azt mondták: „Nem halt-e meg és nem támadt-e fel Jézus? Eljött az idők vége! A Szentírások beteljesedtek. Az új világ már itt van!”

Már Mindenünk Van!

A probléma, amint látjuk, az, hogy szemügyre vették mindazokat a csodálatos valóságokat, amelyeket a Szentlélek munkája által söpört bele a hitbe, amikor Jézusban hittek, és azt mondták: “Mindenünk megvan már! Minden itt van már! Nincs több!” Arra a következtetésre jutottak, hogy a keresztényeknek itt kell várniuk a legnagyobb örömeiket, itt kell tapasztalniuk a legmagasabb áldásokat, itt kell megtapasztalniuk a kegyelem legédesebb tapasztalatait. Itt nem lehet szenvedés, szomorúság, szegénység, fájdalom. “Azt mondták, hogy mindezt megvan bennünk Krisztus által. Mindenünk megvan, amire szükségünk van. Gazdagok vagyunk! Már elkezdtünk uralkodni. Bölcsek vagyunk, erősek vagyunk, tisztességesek vagyunk!” A szövegben a kulcsszó, amely szerintem összefoglalja a keresztény áldás teljességéről alkotott képüket ebben a világban, az az “már” szó, amelyet kétszer ismételnek meg a 8. versben. “Már mindenetek megvan, amit akartok! Már gazdagok lettetek!” Mintha azt állítanák előre, már most, hogy van valami, amit igazán csak a végén kellene várni. Látják, azt mondták, ha igazán hiteles keresztény életet élsz, ha igazán szellemi vagy, ha igazán hiszel, akkor ezt várjuk, hogy lássuk az életedben – már itt van a mennyország a földön; már itt van az új teremtés. Már győzelem van a bűn és a szenvedés és a bánat felett. A legjobb életed most, már.

A Büszkeség Problémája

Nincs mit csodálkozni azon, hogy büszkeségi problémájuk volt. Nincs mit csodálkozni azon, hogy lenézték azokat a testvéreket az egyházukban, akik nem egészen mérték fel, akiknek szenvedései nyilvánvalóan azonosították őket, mint kevésbé lelkiismereteseket, akiknek a harcát a megmaradt bűnnel úgy tekintették, mint bizonyítékot arra, hogy másodosztályúak. De Pál nem fogja ezt eltűrni. Fogja? Míg a korinthusiak azt gondolják, hogy a keresztény áldás teljességét már most megszerezhetik, ha csak hinniük kell eléggé vagy eléggé lelkiismeretesek, az apostol Pál jobban tudja. Nézzék meg, hogyan hasonlítja össze magát velük az 9. versben. „Azt gondolom ugyanis, hogy Isten az apostolokat mint utolsókat mindennek, mint halálra ítélt embereket állította ki, mert mi a világ, az angyalok és az emberek szemüvegén át látványosság lettünk. A Krisztusért bolondok vagyunk, de ti bölcsek a Krisztusban. Mi gyengék vagyunk, de ti erősek. Ti tiszteltetek, mi pedig megvetettek.” Azt állították, hogy az igazán lelki keresztény a győzelem magasságában él, de itt van maga a nagy apostol Pál, nyilvános látványosság, mint egy halálra ítélt ember, Krisztusért bolondnak tartott, gyenge és általánosan megvetett.

Élj A Jelen Órában

És ha a kulcsszó, amely összefoglalja a korinthusiak téves és hibás elvárásait, az az "már" szó, a jövő világé miénk, "már", vegyük észre Pál alternatíváját a 11. versben. "A jelen óráig éhezünk és szomjazunk. Szegényen vagyunk öltözve, és vernek és hajléktalanok vagyunk és így tovább." Pál nem a jövő világában él; a jelen órában él. A korinthusiak azt állították, hogy ami még nem jött el, már megérkezett nekik. De Pál teljesen más megközelítést alkalmaz – egyet, amely elismeri, hogy bár dicsőség ígértetett nekünk, de még nem jött el. És így él most, a jelen órában, egy világban, ahol Jézust követni neki éhséget és nélkülözést jelent. Kézi munkát végez, azt mondja, hogy fenntartsa magát. Gyalázzák, de ő áldást küld viszonzásul. Üldözik, de ő kitart. Rágalmazzák, de ő könyörög és kérlel bűnösöket az Evangélium által, hogy egyezzenek ki Istennel. Ő maga azt mondja, hogy olyan lett, mint a világ szemete, mindennek a hulladéka. "Ez," mondja Pál, "az én normális keresztény életem. Nem akarjátok helyesbíteni elvárásaitokat, korinthusiak? Ha mindennapi győzelmet kerestek, ha elvárjátok, hogy a magasságokba emelkedjetek és a bűn és szenvedés fölé emelkedjetek, ha azt gondoljátok magatokban, 'Ha csak elegendő hit lenne, akkor minden jobb lenne,' akkor a keresztény életről alkotott elvárásaitok teljesen helytelenek."

A korinthusi tévedés következményei

És ha beveszed a korinthusiak tévedését, akkor két dolog közül az egyik biztosan történik. Először is, vagy becsapod magad, és azt gondolod, hogy valójában jobb vagy, mint a többiek. Elkezdsz dicsekedni, ahogy ők tették, a lelki felsőbbrendűségeddel, és lenézel másokat. Vagy arra a következtetésre jutsz, hogy a "legjobb életed most" elérésének kudarca teljes mértékben a te hibád. Milyen szánalmas vesztes vagy! Ezért szenvedsz! Milyen gyenge a hited! Ezért küzdesz, hogy kijöjjél a hónap végéig! Milyen pusztító hazugság az igazi prosperitási evangélium! De milyen könnyen lopózik mégis be a gondolkodásunkba, még a legjobbakéba is. Nem hallottad még érett keresztények mondását: "Milyen bűnöm miatt büntet engem Isten, hogy ilyen nehéz legyen az életem ilyen hosszú ideje?" Talán te magad is mondtad már? "Miért történik ez velem? Talán elmulasztottam valamit? Talán van valami, amit még tennem kellene, valami szint, amit még el kell érnem a keresztény életemben, hogy minden rendben legyen? Ez azért történik, mert az én hibám!" Felismered ezt? Gyakran hallottam már ezt, mint lelkész.

Tanulj Meg Értelmezni Az Időket

De Pál azt mondja: „Nem, nem! Ez nem az!” Nem, meg kell tanulnotok megérteni az időket. Ebben a korban élünk most. Nem az eljövendő világban élünk; az még nem jött el, bármilyen állítást is tesznek a korinthusiak. Azok a dicsőségek, amelyek követik, ahol a bűn már nincs, ahol minden könnyet letörölnek, ahol a bánat többé nem zavar bennünket, és a szenvedés többé nem hatol be. Azok a dicsőségek hamarosan eljönnek, egy napon, de még nem. A jelen órában, hogy kövessük Jézust, Pál azt mondja, hogy öröm, csodálatosan. Valóban öröm, de gyakran könnyek között lesz az öröm. Azt jelenti, hogy haladás a szentségben – dicsérjük Istent! Haladás a szentségben. Ma nem vagyok az, aki tegnap voltam, és holnap, Isten kegyelméből, nem leszek az, aki ma vagyok. Haladás. De lassú haladás lesz, nehezen kivívott haladás, és tökéletlen haladás, amíg egyszer el nem megyünk, hogy Jézussal legyünk. Azt jelenti, hogy természetfeletti erő árad az életünkbe, lehetővé téve számunkra, hogy azt mondjuk: „Igen, Uram”, amikor nehéz dolgokra hív bennünket. De az erő gyengeség közepette lesz látható. A kereszt ereje lesz. A hibás elvárások, látjátok, termékeny talajt jelentenek a büszkeség számára. Állítsátok helyre a várakozásaitokat a normális keresztény életről, Pál ezt mondja nekünk. Éljetek a jelen órában; ne az eljövendő világban. Az még nem jött el. Hibás elvárások.

Családi intés

Másrészt Pál családi exhortációt tesz. Láthatjuk a meleg családi nyelvet az utolsó részben. Nézzünk például a 14. és 15. verseket. „Nem azért írom ezeket a dolgokat, hogy szégyenbe hozzam, hanem hogy intsím, mint szeretett gyermekeimet. Mert bár sok vezetőtök van Krisztusban, de sok apátok nincs. Mert én lettem a ti apátok Krisztus Jézusban az evangélium által.” Pál, emlékeztek rá, megalapította a korinthusi gyülekezetet; sokukat elvezette a hitre Krisztusban. Olyan, mint egy lelki apa; szülő a számukra az Evangélium által. És meglehetősen éles hangot használt a 8-13. versekben. De most, mint szülő a gyermekeihez, enyhül. „Nem azért próbálom szégyenbe hozni titeket,” mondja, „hanem azért, hogy szülejelek, intsím, mint szeretett gyermekeimet.”

Most Anyák Napja van, és anyukák, ti értitek ezt – nem? Minden eszközt felhasználtok, hogy elérjétek gyermekeiteket és eljussatok hozzájuk, különösen, ha látjátok, hogy rossz úton járnak és eltévednek. Ezért ünnepeljük ma anyáinkat, nem? Intettek minket, mint szeretett gyermekeket, és fáj néha, de a szeretet hajtja, és jobbá tesz minket. Pontosan ezt teszi Pál is itt. Hitbeli gyermekei, akiket nagyon szeret, hamarosan letérnek az útról, és ő megpróbálja visszaterelni őket az útra. Dicsőségük túlzott mértékű, és mivel szülői szeretettel szereti őket, intsimi őket.

Utánozzatok Engem!

És ő használja, ha egy kicsit továbbvihetem a szülői metaforát, remélhetőleg nem a törésig, három szülői eszközt használ, három szülői eszközt, hogy megpróbálja és otthon vigye figyelmeztetését. Merem állítani, hogy minden anya a teremben, talán még minden apa is, időnként használta ezeket az eszközöket. Először is, a 16. versben vegyük észre, hogy ő megmutatja a helyes utat gyermekeinek a hitben. „Ezért arra buzdítalak benneteket, hogy utánozzatok engem!” Beszéltünk erről, ha itt voltatok múlt héten, a korinthusiak diadalmiassága helyett ő meg akarja mutatni nekik, hogy milyen a normális keresztény élet valójában. És ezért hívja őket arra, hogy „utánozzatok engem minden küzdelemben és szenvedésben és kitartást követelő dologban, ami a normális keresztény élet.” Azt mondja: „Utánozzatok engem!”

Bevetjük a Nagy Testvért!

A második szülői eszköz, amelyet Pál használ a korinthusiakkal szemben, hogy beveti a nagy testvért. Látjátok ezt a 17. versben? „Ezért küldtem nektek Timóteust, az én szeretett és hű gyermekemet az Úrban, hogy emlékeztessen benneteket az én útjaimra Krisztusban, ahogy tanítom őket mindenhol minden egyházban.” Néha a nagy testvér át tud menni, amikor anya vagy apa nem tud. Pál elküldi nekik Timóteust, aki emlékezteti őket Pálra, mind a viselkedésével, mind a tanításával.

Ne Kényszerítsen, Hogy Felmásszam!

És akkor Pál harmadik szülői stratégiája talán összefoglalható ebben a mondatban. Ismeritek ezt a mondatot, szülők? A 18-21. versekben: „Ne kényszerítsen arra, hogy felmenjek oda! Én fel fogok menni oda!” Ezt mondja! Látjátok az 18. verset? „Néhányan arrogánsak, mintha nem jönnék hozzátok, de hamarosan el fogok jönni hozzátok, ha az Úr úgy akarja. És nem ezeknek az arrogáns embereknek a beszédét fogom megtudni, hanem a hatalmukat. Mert az Isten ország nem a beszédből áll, hanem a hatalomból. Mit kívántok? Jöjjek-e hozzátok bottal, vagy szeretettel és szelídséggel?” Ő üldözi őket. Minden szülői eszközt felhasznál a tarsolyában, hogy visszahozza őket a büszkeségből a bűnbánatba és az alázatoságba. Még a fegyelmezésre is kész arra, hogy sor kerüljön, ha szükség lesz rá. Azt látjátok az 21. versben. Nagyon szeretne szeretettel és szelídséggel jönni hozzájuk, de ha fegyelmeznie kell közöttük, amikor eljön, akkor kész arra. Ahogyan válaszolnak a családi figyelmeztetésre, az fogja meghatározni, melyik úton megy. De az ő napirendje az, hogy visszahívja őket a bűnbánatra; hogy megnyerje őket, ne pedig elutasítsa őket, és még kevésbé szégyenítse vagy sebezze meg őket.

És így mondja: „Amikor eljövök, rávilágítok azokra a gőgös vezetőkre Korinthusban, akik annyi szakadást és zavart okoznak köztetek.” Más szóval, azt mondja: „Ki akarom deríteni, hogy csupán beszéd-e minden, vagy tudnak-e valamit a természetfeletti hatalom valóságáról, amely a Isten országának lényeges jellemzője. Nem beszéd,” mondja, „hanem hatalom – valóság, lelki valóság. Tudnak-e valamit a lelki valóságról?” Ez a kérdés, amelyet fel akar tenni maguknak a jövetele előtt. Valójában ez a kérdés, amelyet nekünk is fel kell tennünk magunknak, amikor olvassuk szavait. A keresztény életem csupán beszéd dolga, vagy ismerem a lelki valóságot? Csak szavak és külső megjelenés, vagy ismerem a kereszt hatalmát, a kegyelem hatalmát, a Szentlélek munkáját a szívemben? Erről van szó! Hogy felhívjon bennünket arra, hogy értékeljük szívünket, hogy kihívjon bennünket, hogy végre igazak legyünk. Ő akarja felhívni őket, ezeket a korinthusiakat, akik nagyra értékelték a szónoklatot és a retorikát, és akik Pált alsóbbrendű szónoknak tartották, hogy megértsék, a puszta beszéd annyira lényegtelen, és az élet és a hatalom az, amire szükségünk van.

Tehát hadd zárjam le ezzel. Tegyük fel, hogy amikor vizsgálod a saját keresztény életedet, rájössz, hogy valójában már túl hosszú ideje csupán fejben lévő ismeret és beszéd volt. Tegyük fel, hogy Isten vezetett téged, az Ő Igéje szolgálatában, hogy bevalld, hogy mindez csak színlelés. Nos, mi most? Mit tegyél, ha ezt a felismerést ma reggel teszed? Azt gondolom, vannak nekünk erre vonatkozóan nyomok a szakaszban. Az egyik, ha visszatekintesz arra a részre, ahol olvastuk, hogy Pál Timóteust küldi hozzájuk. Láthatod ezt a 17. versben? „Ezért küldtem nektek Timóteust, az én szeretett és hű gyermekemet az Úrban, hogy emlékeztessen titeket az én útjaimra Krisztusban.” Ő meghívta őket, hogy utánozzák őt. Ő akarja nekik bemutatni a lelki valóságot. Ő küldött Timóteust hozzájuk, hogy emlékeztessen őket arra, hogy milyennek kell lennie. Az ő útjai Krisztusban. Lelki valóság, az élet, ami valóságos Krisztusban. Mit tegyél, ha rájössz, hogy a kereszténységed külső forma, nem belső valóság? Mit tegyél, ha csupán beszéd, de semmi hatalom? Futnod kell Jézus Krisztushoz. Bele kell kerülnöd Krisztusba. Ma, most, többé nincs kifogás, többé nincs halogatás. Ne hozzad a származásodat; ne hivatkozz a vallási érdemeidre. Ideje, hogy tiszta legyél. Ez, amit Pál a korinthusiaknál akar. Ideje, hogy valóságos legyen. Ideje, hogy bevalld a bűneidet és szükségleteidet, és kiálts az Úr Jézus Krisztushoz a valóságért és ne csupán a vallási teljesítményért. Nem külsőségek, nem egy szóforma, ami tagadja a hatalmát. Jézus Krisztus be fog törni az életedbe és elkezdi azt a dicsőséges, bár lassú és gyakran nehéz felújítási projektet a szívedben, ha te csak alázkodsz és hozzá mégy. Ezt hívja a korinthusiakat; ezt hívja minket, amikor vizsgáljuk a szívünket. A kereszténységem csupán beszéd, vagy ismerem azt a hatalmat, amelyben az Isten országának lényege áll?

És úgy, hogy itt van egy felhívás, hogy helyesen állítsuk be elvárásainkat a keresztény életről. A világ, ahogyan Jézus mondja, „Ebben a világban nehézségeitek lesznek. Én veletek leszek, hogy megerősítsen és fenntartson benneteket minden lépésnél. De nehéz lesz. Dicsőség jön, de most még nem.” És hívást kapunk, hogy a szívünket vizsgáljuk Pál családi exhortációjának fényében. Tényleg azok vagyunk, akiknek mondjuk magunkat? Vagy mindez csak puszta beszéd? Gyere és hajolj térdre Jézus király előtt, és légy végre valóságos! Imádkozzunk együtt!

Atyánk, amikor előtted hajolunk, bevalljuk, milyen ügyesek tudunk lenni abban, hogy színleljünk, hogy puszta beszéd legyen belőlünk, hogy legyen egy Istenféle formánk, de tagadjuk annak erejét. Kérlek, bocsáss meg nekünk! És amikor együtt alázkodunk előtted, imádkozunk, Urunk, hogy ültess bennünket, mindannyiunkat, Krisztusba. Hozz bennünket Krisztushoz, hogy térdepeljünk alatta, előtte, és egyedül őt valljuk Urunknak és Királyunknak, reményünknek, örömünknek, nyugalmunknak és menedékünknek. Segíts nekünk, Urunk, ma, hogy valóságosak legyünk, és hogy ebben a valóságosságban tapasztaljuk meg azt a csodálatos Evangélium betörését, amely a szívünkben történik, amikor te betörsz és elkezded újjáteremteni bennünket, hogy tükrözzük Fiadat. Mert Jézus nevében kérjük, ámen.