A szabad akarat kötöttsége

A Szabad Akarat Kötése

1. szakasz: Miért fontosak az állítások?

Márton Luther

Ez a cikk az 1823-as fordításon alapul, amelyet Edward Thomas Vaughan készített. A nyelvet modernizálták a CoPilot AI segítségével, további módosításokkal és végleges jóváhagyással a Thirdmill szerkesztői stábjának részéről.

Hadd kezdjem azzal, hogy gyorsan érintsek néhány dolgot, amit az Előszóban mondtál – mert őszintén szólva, úgy tűnik, hogy a mi oldalunkat bagatellizálod, miközben a sajátodat erősíted. Korábban kritizáltál engem, amiért túl határozott vagyok a hitelemben, most pedig azt mondod, hogy olyan kényelmetlenül érzed magad az erős állításokkal szemben, hogy inkább a szkeptikusokhoz csatlakoznál – legalábbis amikor a Szentírás és az Egyház tanításai engedik. Nyilvánvalóan olyan ember vagy, aki szívesebben hagyatkozik az Egyház tekintélyére, még akkor is, ha nem teljesen érti, amit tanít. És ez az a gondolkodásmód, amelyet úgy tűnik, hogy csodálsz.

Most, tiszteletben tartom a békés szándékaidat. Nyilvánvalóan próbálsz kedves lenni és elkerülni a konfliktusokat. De ha valaki más mondta volna, amit te mondtál, akkor talán élesebben válaszoltam volna – csak őszinte leszek. Mégis, nem engedhetem, hogy ez az ötlet elsikkadjon, bármilyen jó szándékú is legyen.

A lényeg az, hogy kereszténynek lenni azt jelenti, hogy határozottan kiállunk azért, amit hiszünk. Ha nem vagy rendben az állításokkal – merész, megingathatatlan hitnyilatkozatokkal – akkor hiányol valamit. Tisztázzuk, mit értek "állítás" alatt: az a hiedelmeinkhez való ragaszkodás, azok megerősítése, védelme és nem hátrálás. Így használták mindig is ezt a szót, és én konkrétan azokról az igazságokról beszélek, amelyeket Isten a Szentírásban kinyilatkoztatott.

Nincs szükségünk olyan tudósokra, mint Erasmus, hogy eligazítsanak bennünket az értelmetlen vagy jelentéktelen vitákban. Amire viszont szükségünk van, az a tisztaság és a meggyőződés azokról a dolgokról, amelyek számítanak – olyan dolgokról, amelyek nem csupán ostobák vagy lényegtelenek, hanem központi jelentőségűek a hitünkben. Feltételezem, hogy nem ezekről a jelentéktelen vitákról beszélsz itt – hacsak nem keverted össze a témákat, vagy rosszabb esetben azt sugallod, hogy a Szabad Akarat tanítása nem fontos. Ez komoly hiba lenne.

Keresztényekként nem a szkepticizmusban lubickolunk. Mi határozottak vagyunk – még határozottabbak, mint a sztoikusok. Pál folyamatosan sürget bennünket, hogy legyünk magabiztosak és megingathatatlanok abban, amit hiszünk. A rómaiakhoz írt levelében a hitvallásról beszél, amely a megváltáshoz vezet. Jézus azt mondja, hogy ha mi valljuk őt mások előtt, ő is vallani fog minket az Atya előtt. Péter azt tanítja nekünk, hogy készek legyünk megmagyarázni a reménységet, amelyet bízunk. A határozottság a kereszténység szívében van. Ha elveszed, akkor elveszed magát a hitet is.

A Szentlélek azért adatott nekünk, hogy dicsőítse Krisztust – még a halálig is. Ez az utolsó határozottság. A Lélek nem ül tétlenül; szembenéz a világgal és rámutat a bűnre. Pál azt tanítja Timóteusnak, hogy beszéljen bátran, még akkor is, ha ez kellemetlen. De hogyan lehet valaki másokat megdorgálni, ha ő maga nem hisz igazán vagy nem vallja a igazságot? Az ilyen embernek nem szabad prédikálnia – el kellene küldeni egy realitás-ellenőrzésre. És őszintén, időpocsékolás magyarázni valamit, ami nyilvánvaló kellene legyen. Melyik keresztény tolerálná azt az ötletet, hogy a határozottságok nem számítanak? Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a vallás és a hit nem számítanak.

Mégis azt mondod: „Nem vagyok a határozottságok híve; inkább egy mérsékelt megközelítést preferálok.” Tisztázod, hogy nem a Krisztus vagy tanításainak vallásáról beszélsz, és ezt értékelem. Tiszteletből nem fogom most megítélni a szándékaidat. De azt gondolom, hogy vigyáznod kellene a szavaiddal. Bármennyire is őszinte a szíved, a nyelved nem tükrözi ezt a tisztaságot.

Ha úgy gondolod, hogy a Szabad Akarat nem lényeges a kereszténységhez, akkor a szavaid értelmet nyernek - de a megítélésed rossz. Ha viszont úgy gondolod, hogy lényeges, akkor a szavaid félrevezetőek, még ha a megítélésed helyes is. Akárhogy is, a panaszaid a "haszontalan állítások"ról nem igazán alkalmazhatók itt. Mellettük vannak.